Hogyan épül fel egy NOVEC oltórendszer
Az oltórendszerhez szükséges oltóanyag mennyiségét tervezéskor a védendő terem térfogata, a védendő eszközök anyaga, az üzemi hőmérséklet és a tengerszint feletti magasság függvényében szaktervező határozza meg. A szükséges mennyiségű oltógázt fixen telepített palackba (palackokba) töltjük. A palackot a védendő térhez legközelebb –akár a helyiségben is – szükséges elhelyezni, hogy az oltás hatékonyságát ne rontsa hosszú csővezeték.
A helyiségbe – annak geometriájától függően – fúvókákat szükséges elhelyezni, melyeket acél csövekkel kell összekötni a palackkal.
A gázt a palackon lévő indító gomb megnyomásával is ki lehet engedni, de a gyakorlat sokkal inkább egy jó minőségű elektronikus jelző rendszer alkalmazása, mely rendszer füst érzékelése esetén automatikusan is képes az oltást működésbe hozni.
Az érzékelő rendszer megválasztásánál fontos szempont, hogy normál esetben milyen füst és por jelenlétére kell számítani, melyek még nem szabad, hogy oltást váltsanak ki.
Az optimálisan kiválasztott jelző és vezérlő rendszer rövidíti a rendszer reakcióidejét és csökkenti egy téves oltás kiváltásának kockázatát.
Üzemszerűen tiszta terekben nagy érzékenységű levegő mintavételes (aspirációs) érzékelőket szoktak alkalmazni, melyek sokkal érzékenyebben, mint a klasszikus mennyezeti (pontszerű) füstérzékelők.
Érvényes előírások alapján egy oltás alkalmával az oltógázt legalább 10 percig kell bent tartani a helyiségben, hogy az oltás hatékonyan megtörténjen. Ehhez szükséges, hogy a teremből a gáz egy bizonyos mértéknél jobban ne tudjon kiszökni. A szakma a helyiségnek ezen jellemzőjét légtömörségnek nevezi. A gáz kijuthat a klímarendszeren keresztül, vagy nyílászárók résein, vagy kábelátvezetések résein.
Emiatt a rendszer telepítésével egy időben gondoskodni kell a klímarendszer oltás esetén történő automatikus reteszeléséről (csappantyúk beépítése), illetve az esetleges rések megfelelő anyaggal való tömítéséről.
A helyiség megfelelő légtömörségét a rendszer üzembehelyezése során mérni szükséges. A mérés során az ajtónyílásba épített ventilátor segítségével túlnyomást állítunk elő, és mérjük, hogy nem szökik a megengedettnél nagyobb levegő a helyiségből.
Az oltási folyamat egyik érdekes körülménye, hogy a gáz befújása során – mely 10 másodpercig tart – nyomásváltozás történik a helyiségben. A folyamat elején negatív nyomás keletkezik, majd pedig pozitív nyomás. Ez a jelenség a helyiség határoló felületeire „szívó” majd „nyomó” erőt fejt ki. Ezen erőket a határoló felületeknek el kell viselniük. Más erőt képes elviselni a beton fal, a gipszkarton fal, és egy ablak. Azért, hogy oltáskor biztosan elkerülhető legyen a határoló felületek sérülése (perepedés, kitörés) a keletkezett túlnyomás levezetéséről gondoskodni kell. Erre a célra a legpraktikusabb megoldás a lamellás túlnyomás levezető egység. Az egység mindkét irányba képes nyílni, és a nyomást levezetni, majd záródni.
A nyomáslevezetőt méretezni szükséges a védett tér térfogatától függően és a határoló felületekre jellemző nyomástűrés alapján (100…500Pascal). Túlnyomáslevezető adatlapja letölthető itt.